Körtebefőtt

Még az ősszel csináltam pár üveg befőttet és most kezdtük elővenni őket. Nagyon finomak lettek, így közzéteszem a receptet is.

A tartósítószer és cukor nélküli befőtt ötlete Dulminától származik: http://dulmina.blogspot.com/2007/10/natrbeftt.html
Én körtével próbáltam ki.

Hozzávalók:

2,5 kg körte

némi szegfűszeg

4 db 720 ml-es üveg

Első lépésként csírátlanítottam az üvegeket. Alaposan megmostam a 2,5 kiló körtét, majd meghámoztam és kockákra vágtam. A felaprított gyümölcsöt az üvegekbe raktam. Kísérletképp kettőbe szegfűszeg is került. A gyümölcsökkel teli üvegeket fazékba állítottam és vizet öntöttem rájuk, annyit, hogy a nyakukig érjen. Miután felforrt a víz, hagytam még fél órát rotyogni az egészet takarékon. A fazékban hagytam hűlni az befőtteket, majd hideg dunsztba kerültek.

Nagyon finom, édes befőttet kaptam. A családnak szegfűszeg nélkül jobban ízlett, így legközelebb ezt sem teszek bel.

Igazi házi rétes

Párom Nagymamáját megkértem, hogy tanítson meg igazi házi rétest készíteni. Kati néni készséggel segített is, örült, hogy átadhatja a tudását. A családomat leptem meg a rétesessel az ünnep alkalmából.

A rétes készítésénél egy alapvető szabály, hogy elég meleg legyen a szobában, mert hidegben nem lehet réteset nyújtani, szakadni fog. Azonban a nyári nagy meleggel is vigyázni kell, mert ilyenkor hamar szárad a tészta.

Tészta:

Rétesenként 30 dkg liszt (szobahőmérsékletű), aminek egyharmada rétesliszt. Fehér lisztet használtunk, de ha már ügyesebbnek érzem magam, kipróbálom teljes kiőrlésű liszttel is.

Rétesenként egy tojás.

Annyi meleg tejes víz, amennyit a liszt felvesz. Nem mértük ki pontosan, csak úgy érzéssel csináltuk.

A tejbe került még só is, mi öt réteshez való lisztet mértünk ki, ehhez a mennyiséghez pedig egy marék só kellett.

Ezután jött a munka neheze, nekiálltuk gyúrni a tésztát, jó háromnegyed órán keresztül. Akkor jó a tészta, ha lágy, puha, hólyagos és elválik az edény oldalától, ujjainktól.

A tésztát 5 részre osztottuk és cipókat formáltunk belőle, egy keresztet vágtunk a tetejükre (így könnyebb nyújtani), majd letakarva minimum egy órát hagyni kell pihenni.

A cipót lisztezett abroszra tettük az asztal közepére, és lisztes kézzel elkezdtük középről kifelé haladva nyújtani, addig, amíg már át lehetett látni a tésztán és lelóg az asztalról. A tészta vastag szélét leszedtük. Ezekből a részekből lesz a hatodik rétes.

A lapot olvasztott kacsa vagy csibe zsírral meglocsoltuk és az előkészített töltelék egy részét eloszlattuk rajta. A széleket az abrosz segítségével a töltelékre dobtuk, majd megszórtuk a töltelék maradékával. Végül az egészet a terítő segítségével felgöngyöltük, és kizsírozott tepsibe tettük. Tejföllel megkentük a tetejét és körülbelül háromnegyed órát sütöttük.

Töltelék:

Túrós mazsolás: fél kiló túróhoz adunk egy tojás sárgáját, a fehérjéből habot verünk és ezt is hozzá keverjük. Teszünk még hozzá mézet, mazsolát.

Mákos-meggyes: a mákhoz adunk egy kevés tejet, mézet, a meggyet lecsöpögtetjük

Diós-reszelt almás: az almát lecsöpögtetjük és mézet adunk hozzá

A fenti tölteléken kívül mindegyik rétesbe került tejföl is. Mivel a tetejét is megkentük egy réteshez egy nagy pohár tejfölt lehet számolni.

Most 4 túros egy almás és egy mákos rétes készítettünk.

És egy gondolat a végére. A rétes, amikor töltjük tényleg olyan, mint egy gyönyörű, színes, virágzó rét.

Nagymama mesél – mosás, mosogatás

Párom Nagymamáját faggattam ki, hogy régen miképp zajlott a mosás, mosogatás. Még nem próbáltam ki ezeket a módszereket, de leírom, hogy később is meglegyen.

Mosás lúggal:

Fahamuból lúgot készítettek a következő módon. A fahamut leöntötték forró (forrásban lévő) vízzel, ami bőven ellepte a hamut. Egy napig állni hagyták és fehér sárgás lúg képződött, amit lemertek a hamuról. Üvegbe tették, ebből adagolták a mosáshoz, mosogatáshoz.

A ruhákat időnként kimosták. Üstbe tették a ruhákat, vizet öntöttek rá és lúgot is adtak hozzá. Tüzet gyújtottak az üst alatt és kifőzték a ruhákat. Utána tiszta vízzel öblítették ki a ruhákat.

Háziszappan

Szappant a párom dédije még tudott főzni a Nagymama sajnos már nem. De a folyamat, ami jelenünkig vezet szépen kirajzolódott az elbeszéléséből. A dédi még fahamuból lúgot főzött (ezt a lugot valahogy másként kellett készíteni, mint az előbb leírtat, az nem volt alkalmas a szappan főzéshez), aztán lehetett már kapni lúgkövet és már ezt használták, aztán már nem is főztek szappant, csak a zsiradékokat gyűjtötték össze és vitték el kifőzetni. Végül már nem használták a háziszappant, volt helyette falu szóda, majd hypo, domestos, és végül a „modern” (mérgező) mosószerek tárházából válogathatunk. Manapság pedig keressük a régi környezetbarát megoldásokat. A padláson találtam még igazi háziszappant, mutatóban. Ha igazán makacs folttal találkozok, akkor ezt használom, mert képes ezeket a foltokat is kiszedni.

Szeretnék egyszer megtanulni igazi háziszappant főzni, de még nincs kellő információm a folyamatról. Egy natúr szappan készítőből ugyan kiszedtem (nem volt túl közlékeny), hogy a régi háziszappan körülbelül 60% disznózsírból, és 40% marhafagyúból és valamennyi fahamuból főzött lúgból állt, ezt a valamennyit nekem kéne kikísérletezni.

Mosogatás

A ruhákhoz hasonlóan időnként az edényeket is kifőzték az üstben, lúggal. De lúgot adtak a mosogatóvízhez is. Volt időszak, nagy szegénység, amikor tiszta meleg vizet használtak csak a mosogatáshoz, mégsem ették meg őket a bacik.